MySpace Graphics & MySpace Layouts “Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.” “Nemcsak azért szeretlek, ami vagy,
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.
Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted,
De azért is, amit velem teszel.
Szeretlek, mert többet tettél bármely krédónál:
Tetted, hogy jól érezzem magam; és jobban
Bármily végzetnél, tetted, hogy éljek boldogan.
Egyetlen érintés nélkül tetted ezt,
Szavak nélkül, jelek nélkül.
A lényed volt az, mely ezt művelte.
S talán épp ebben áll a barátság.”
Édesanyámnak.
(Dezső Ilona Anna).
Te, kit oly sokat gyötört a bánat,
Te neveltél engem édesanyának.
Kinek válla roskadt a munkától,
Megkíméltél a világnak dolgától.
Hogyan köszönhetném meg neked,
Mindazt a jót, mit átéltem melletted?
Reszkető kezed, ha látom, de fáj!
Hová lett arcodról a mosolygó báj?
Hogyan múlhat el a féltő érzelem?
Hogyan homályosodhat el az értelem?
Hogyan lehet a szépségből, rút ránc?
Mindez a sok kérdés engem úgy bánt.
Nincsenek szavak, mit mondhatnék,
Hogyha veled szemben most állhatnék.
De nem tehetném, mert távol vagy,
Mert a sors szele oly nagyon nagy,
Hogy messzire fújt féltő karodtól,
S csak emlékek maradtak mindabból,
Mit tőled kaptam, s adtam tovább…
Ilyenek vagyunk mi mind: édesanyák.